na végre, na végre, na végre hogy megint felhívtál
a kanapédon ülünk de egy órája meg se mozdultál
te titokban valami kábító anyagot szereztél
mert hogy ha csak rám pillantasz
a gangról már rohanok is visszafelé

ez még egy viszonylag enyhe tél
nekem ez így még pont belefér
ha mégis benne vagy én senki
én senkivel se cserélnék

én az vagyok aki csak arra vár
hogy újra meg újra elkapjál
ha elkaptál akkor átkarolj
a földhöz vágj és fölém hajolj
a játék reggelre véget ér
de maradj még csak a kedvemért
addig ameddig a világ szélén
ameddig a takarónk ér

ne mond, csak ne mond, csak nem mond hogy ezzel se számoltál
mikor eltűntek a ruhák és csak úgy felém fordultál
hallod olyanokat mondunk hogy vonzza egymást az ellentét
meg hogy ha a szerelemben nincs a kártyában lehet még szerencsénk

ez egy teljesen kiürült tér
de nekem mindennél többet ér
ha mégis benne vagy én senki én senkivel se cserélnék

én az vagyok aki csak arra vár
hogy újra meg újra elkapjál
ha elkaptál akkor átkarolj
a földhöz vágj és fölém hajolj
a játék reggelre véget ér
de maradj még csak a kedvemért
addig ameddig a világ szélén
ameddig a takarónk ér

rap:
szeretem az elejét és imádom a végét
ha működne a kocsim nem a cipőmet nézném
itt a megállóban hanem szélsebesen
gurulok a lányhoz hogy szerelmes legyen
biztos vagyok benne hogy este a teste
majd enyém lesz megint és én elveszek benne
a szeme a szája az intelligenciája
ő a királynőm és én a királya
biztos voltam benne, hogy egyszer megjön a buszom
jobbról és balról is éreztem hogy szétnyom egy barom
de hát kit érdekel, ha a szájában olvadok majd újra el

én az vagyok aki csak arra vár...