a lépcsőházban lassan kopogó léptek
ahogy a lépcsőkön lelép egy távozó lélek
aztán csönd, a gépek mindannyian leálltak
csak én vagyok egyedül ébren ebben a házban

kiadó szobák üresen lelakatolva
semmi mozgás éjjel az éjjel-nappali boltban
betér egy vándor, akit majd valahogy eltart a város
aki egyedül van, de nem biztos hogy magányos

tudom hogy soha nem lesz már ugyanúgy ahogyan régen
ebben a városban nem látni csillagokat fenn az égen
az ablakomban a gyertyáink kiégnek
most márcsak én vagyok egyedül ébren
ezen a bolygón
ok nélkül forgón
ezen a bolygón
ezen a rég elveszett sáros üveggolyón

leléptünk leráztunk az ellenséget
most le kell szállnunk helyrepofozni a gépet
ez itt egy bolygóközi zűrös kikötőváros
néma pilóták és részeges fejvadászok
akik a sikátorokban követnek minket párban
mert gyanús vendégek vagyunk a csempész kantinjában
de ha kijutunk innen élve - senkire se várok
indulás után fénysebességre váltok

tudom hogy soha nem lesz már ugyanúgy ahogyan régen
ebben a városban nem látni csillagokat fenn az égen
az űrhajónkban a gyertyáink kiégnek
most már csak én vagyok egyedül ébren
ezen a bolygón
ok nélkül forgón
ezen a bolygón
ezen a rég elveszett sáros üveggolyón
ebben a mában
társ nélküli házban
ebben a másfélszobás felújítatlan lakásban
ezen a bolygón
ok nélkül forgón
csak én vagyok egyedül ébren
nem alszom, az eget nézem
hogy merre tart ez a sáros üveggolyó