furcsa keresztnevet kapott kirúgták az iskoláiból ráfogták hogy arcátlan és megérdemelte hogy kirúgják azóta itt él a szomszédban Lucifer folytatja az ördögiskolát azóta itt él a szomszédban Lucifer nem vagy olyan jó tanuló és olyan rendes mint Mihály elémtoppan sandán nézve a zseniális rossztanuló bolyhos farkát csóválgatva végigmér hogy mire leszek ma jó véremben téged is hordozlak borzadály nem vagy olyan rendes mint Mihály véremben téged is hordozlak borzadály nem vagy olyan jó tanuló és olyan rendes mint Mihály

a Teréz körútnak a túloldalán egy Nemzeti Dohányboltból kilép egy vékony alak, puha kalap sötétkék zakó, virágos ing a Teréz körútnak a túloldalán egy éjjel-nappali boltba betér a ma esti buliba kelleni fog egy üveg rozé meg egy üveg fehér nézd hogy merre csavarog ő az ismeretlen magyar költő nézd hogy merre csavarog ő az ismeretlen magyar költő talán ha meghalna fiatalon a verseit többen elolvasnák ha meghalna ő is fiatalon úgy írnának róla mint egy legendáról hogy miért hagyta abba olyan hamar? miért távozott el ilyen korán? ha meghalna ő is fiatalon nem felejtenék el sohamár nézd hogy merre csavarog ő az ismeretlen magyar költő nézd hogy merre csavarog ő az ismeretlen magyar költő és el nem múlnak a kemény idők egyre csak nő az albérlet ára el nem múlnak a kemény idők ez a világ nem ismeri őt ez a világ nem nem nem ismeri el őt Petőfi, Radnóti, Romhányi és meg az a bolondos Weöres Sándor jól tudták ők, hogy mitől bomlik az ész és hogy nem adják ingyen a zsenialitást Kölcsey, Faludy, Petri Görgy és meg az a rejtélyes Rejtő Jenő jól tudták ők hogy ez egy veszélyes játék nyerésre áll a múló idő nézd hogy merre csavarog ő az ismeretlen magyar költő nézd hogy merre csavarog ő az ismeretlen magyar költő el nem múlnak a kemény idők egyre csak nő az albérlet ára el nem múlnak a kemény idők ez a világ nem ismeri őt ez a világ nem nem nem ismeri el őt ha meghalna ő is fiatalon a verseit többen elolvasnák ha meghalna ő is fiatalon nem felejtenék el sohamár!

nem pincérnő hanem a pultos lány a pulthoz mindenki miatta jár esélytelen nappalok nappal sincsenek itt szabad asztalok nincs szabad szék, nincs szabad tér nincs szabadság, és az ivóvíz is Afrikában már vészesen kifogyóban mert a pultos lány soha nem néz felém dolgozik a saját térfelén nincsen kegyelmezés soha nem kaphatom el még a tekintetét sem ez egy nehéz nap éjszakája lesz ez a műszak néha tönkretesz nehéz nap éjszakája lehet ma minden tervem a füstbe mehet nehéz nap éjszakája van minden lépésünk olyan céltalan nehéz nap éjszakája van amikor minden tervem a füstbe mert a pultos lány soha nem néz felém dolgozik a saját térfelén nincsen kegyelmezés soha nem kaphatom el még a tekintetét sem ő már csak ilyen - igen igen nem adja meg magát sohasem csapol rendíthetetlenül a pultos lány engem elkerül nem tudom neki elmondani mert megint közénk állt valaki én inkább ott lennék vele ahol nem bozótharc az élete mert a pultos lány engem elkerül csak csapol rendithetetlenül nincsen irgalom ma este nem kaphatom meg a tenyerét sem a tenyerét sem

szálloda a holdon - megvetetlen az ágy ez itt egy szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz táncoltam asztalon, csapkodtam ajtókat lestem a cseleket, annyit bámultam titeket vertem falakat, átkoztam magamat ébredtem mezőkön, lebontott híd alatt nem adtam hálát fűnek-fának nem állítom azt, hogy bármit is bántam éveken át sivatagok fölött kifeszített kötélen jártam szálloda a holdon - megvetetlen az ágy ez itt egy szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz már mindenki bent volt, zúgott a bálterem csak én jártam kinn a kapuk előtt a pocsolyába köptem minden gondomat valódi vesztes, igazi hontalan elhúztak mellettem veszett tülkölő padlógáz-taposó, ablakba könyöklő sofőrök meg a jószagú nők magukkal harcoló másokkal üvöltők a magányos ébredésből a kételyeken és a reményen át az éjszakai extázisba tartok ezen a zarándokúton minden áldott nap papolhatnak, nem érdekel az ócska szavak az ajtóig sem jutottak el nem sírok a múlton, se a holnapon maradtam az, aki voltam, lettem aki vagyok unalmas darabban játszottam az ostobát letagadtam, de sejtettem, merre tovább megléptem a hátsó lépcsőkön át leporoltam magamról a föld porát és itt fekszem elbűvölve a naplemente után szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz újra meg újra, újra meg újra, újra meg újra, és újra meg újra újra meg új amíg tart az álom én felébredek én újra megpróbálom szálloda a holdon ha tényleg kellek ha tényleg kellek itt megtalálsz

üzeneteket küldözgettél hogy gyere tizenegy után én odaértem de te már nem voltál ott, naná elérhetetlenné teszed magad pont amikor készenállok nem volt semmi fix csak az hogy nálam mert amikor nálam vagy csillagot láttam csillagot láthattam sohanem mondtad el nekem azt hogy igazából mi bánt én magamtól meg sehogyan sem jöttem rá ettől nyilván nem lettél boldogabb én meg nem voltam elég józan nem volt semmi fix csak az hogy nálam mert amikor nálam vagy csillagot láttam csillagot láthattam és ha őszinte lennék hozzád akkor azt is el kéne most mondanom amit biztos, hogy hallani sem akarnál (naná hogy nem) de miért indulnánk el együtt járatlan utakon? inkább énekeljük azt csak azt hogy nálam mert amikor nálam vagy csillagot láttam csillagot láthattam

a lépcsőházban lassan kopogó léptek ahogy a lépcsőkön lelép egy távozó lélek aztán csönd, a gépek mindannyian leálltak csak én vagyok egyedül ébren ebben a házban kiadó szobák üresen lelakatolva semmi mozgás éjjel az éjjel-nappali boltban betér egy vándor, akit majd valahogy eltart a város aki egyedül van, de nem biztos hogy magányos tudom hogy soha nem lesz már ugyanúgy ahogyan régen ebben a városban nem látni csillagokat fenn az égen az ablakomban a gyertyáink kiégnek most márcsak én vagyok egyedül ébren ezen a bolygón ok nélkül forgón ezen a bolygón ezen a rég elveszett sáros üveggolyón leléptünk leráztunk az ellenséget most le kell szállnunk helyrepofozni a gépet ez itt egy bolygóközi zűrös kikötőváros néma pilóták és részeges fejvadászok akik a sikátorokban követnek minket párban mert gyanús vendégek vagyunk a csempész kantinjában de ha kijutunk innen élve - senkire se várok indulás után fénysebességre váltok tudom hogy soha nem lesz már ugyanúgy ahogyan régen ebben a városban nem látni csillagokat fenn az égen az űrhajónkban a gyertyáink kiégnek most már csak én vagyok egyedül ébren ezen a bolygón ok nélkül forgón ezen a bolygón ezen a rég elveszett sáros üveggolyón ebben a mában társ nélküli házban ebben a másfélszobás felújítatlan lakásban ezen a bolygón ok nélkül forgón csak én vagyok egyedül ébren nem alszom, az eget nézem hogy merre tart ez a sáros üveggolyó

nem vettük kávét és nem vettünk kaját megtankoltunk gyorsan aztán meg elhúztunk tovább minden úgy volt jó ahogyan hagytuk és átkeltünk a Balkán-hegység ködfalán a kormányosunk felébred mert talált egy jó irányt minden úgy volt szép ahogyan eltűnt mögöttünk rejtélyes út és az a benzinkút ahol a szabad ég alatt megint semmit nem csinálunk káprázatos út és az a benzinkút fénylő csillagok vagyunk az autórádióban és lehet hogy az én útlevelem már éve óta lejárt és lehet hogy ez tényleg pont egy lopott Jaguár kit érdekel, milyen igazság megálltunk egy réten azt meg hogyan is hívják? amikor becsukott szemmel a napba nézünk vizelés után azt úgy hívják, hogy boldogság (boldogság!) rejtélyes út és az a benzinkút ahol a szabad ég alatt megint semmit nem csinálunk káprázatos út és az a benzinkút fénylő csillagok vagyunk az autórádióban

Kelenföldön szerda reggel változatlan a helyzet ma sem jött a kukásautó a kukák mind megteltek lelépett a régi bandám de én ezt sem bánom magának való bujdosó lettem bujdosó Áron nem ismertem én határt belevesztem a sűrűjébe voltam a világ legtetején aztán ereszcsatornán a mélybe a szomszéd hívta a számot mer' a szomszédok mindent láttak körbenéztem, földet értem a rendőrök már vártak a rendőrök nevetve kérdik mondja csak Bujdosó Áron miben hitt, mit képzelt hogy ezt megússza szabadlábon? én az hittem hogy veled soha nem érhet véget a mámor én azt képzeltem hogy minden éjjel folytatódik az álom de te feldobtál, én magamhoz tértem egy börtönágynak a szélén lepedőkből kötelet fontam leléptem a hétvégén Kelenföldön sötét este változatlan a helyzet ma sem jött a megváltás a hetek csak úgy telnek fázok megyek hazafele végig a nyomomba járnak furcsa kóbor szellemek és mindenféle árnyak körbevesznek kérdik hová tűntél jóbarátunk? hol vagy hogy még a szellemvilágban sem látunk? hát, igen hát, igen én emelem kalapom és elszállok folytatodik a bujdoklásom én emelem kalapom és elszállok csak neked maradok bujdosó Áron