néha úgy érzed hogy a nyakadba akarna szakadni az egész nagy világnak fájdalma mindenki gondja a te válladat nyomja közéjük tartozol úgy érzed néha de visszafele már nincs út, csak előre szaladhatsz álmodban a kormánynál egy dallam ha elaltat ráébredsz arra, hogy még sose vezettél akkor is megmaradsz mikor már úgy tűnik, hogy szétszakadsz tudod, hogy megmaradsz még akkor is mikor az úton már senki nincs élhet-e egy ember egy életen át szökésben magához beszélve másnak a nevében felnézel látod felfelé van előre itt van ez a tűzlétra gyerünk a tetőre lehet az eget már túl szépre festetted honnan is tudhatnád mások hogy milyennek látnak ha nem nézel mást csak a műholdat akkor is megmaradsz mikor már úgy tűnik, hogy szétszakadsz tudod, hogy megmaradsz még akkor is mikor az úton már senki nincs akkor is megmaradsz mikor már úgy tűnik, hogy szétszakadsz tudod, hogy megmaradsz még akkor is mikor az úton már senki nincs ez egy álom vagy ez egy látomás ez egy börtön vagy ez egy mélygarázs egy füstben álló buszmegálló innentől mi lesz a folytatás? te akkor is megmaradsz mikor már úgy tűnik hogy szétszakadsz tudod hogy megmaradsz még akkor is mikor az úton már senki nincs, senki nincs, senki nincs mikor az úton már egy macska sincs

a régen üres szobában vagy aminek minden zugában jártam a falakat nézed ahogyan futnak a képek egy száguldó karavánban a házaink előtt emlékek régi bőröndökben hadd vigyék majd osztoznak rajta a kukások meg az a család aki lomokból él hullik a szikra utána kigyúlnak a nyerő számok hullanak a csillagok kimúlnak az igazi sztárok és lebukik a nap a városom már ilyenkor lassan felébred ugyanazt az álmot kergeti ezernyi sápadt lélek csak még egy menetet még egy este lehet hogy te is most erre vársz mennyi monitoron fényló szép világ ez csak egy neonfényes mennyország ez csak egy neonfényes mennyország it's just a heaven in a neonlight fékező autók, lelépő lábak, unalom és szabadság megint oda mész, ahol már annyit voltál hova nem is igen akartál a dohány utca sarkán látod cigiszünet van épp' itt sztorizik egy ismerősöd aki pont ma a holdról visszatért lehet hogy arról a holdról mesél, ahonnan te is származol na gyerünk vissza le a föld alá! - egy másik arc hátraszól tehát belépsz és körülnézel, de olyan idegen a társaság nem baj van itt egy másik és olcsóbb neonfényes mennyország csak még egy menetet még egy este lehet hogy te is most erre vársz mennyi monitoron fényló szép világ ez csak egy neonfényes mennyország ez csak egy neonfényes mennyország it's just a heaven in a neonlight

romos kocsmákkal teli a városom de nézd csak mennyi még a kivilágítatlan egyirányú udvar de ha minden jól megy csak a napot látom és a forgalommal inkább szemben állok és szembejönnek a régi barátok kérdem, hogy a jókedvetek hol hagytátok el? ha kérhetem, akkor rímekben mondjátok el vagy folytatom én hogy ez egy laka-laka-laka-laka-lakatlan sziget volt régen álmosan keltem fel délután aztán meg körülnéztem hogy ébren vagyok-e még egyáltalán és hogy hány éves vagyok és hány évig tart még a nyár amíg az aprópénzem a zsebembe zörögve csörög lazán itt jön egy búvalbélelt de nagyon laza király romos kocsmákkal teli a városom de nézd csak mennyi még a kivilágítatlan egyirányú udvar itt már az utolsó szögig is mindent kiloptak a költözőmadaraik is régen lekoptak a kulcs is nehezen forog a zárban de az igazi szerelem biztos örökké él találjuk ki hogy hol most melyik vonzó kerületben él én tényleg figyelni próbálok rád csak ezt az ócska ablakot ne zörgetné a szél ne zörgetné a szél mert kiszökik a fény mert kiszökik a fény talán majd te is egyszer észhez térsz ezt az ócska ablakot ne zörgetné az ócska ablakot ne zörgetné csak ezt az ócska ablakot ne zörgetné a szél

mikor lement a nap de még nem került elő a hold még tartott a nappal de közben már éjszaka volt mikor az utolsó csillag is a helyére ért egy felhőtlen lélek most révedni tér leszáll és pörög a sárban a kidobó azt mondta mostantól beengedő te meg azt írtad késel, mert rád szállt a múló idő mikor a pultnál a hátad a hátamhoz ér a betanult szöveg már semmit se ér tovább minek is játsszam? bánat a tűzbe – vártam hogy ideérj bánat a tűzbe – bármennyi belefér bánom is én hogy honnan jössz hova mész várj, ha jövetek én is! aztán nem tudni hogy volt, de eltűntünk éjfél után és egy árnyékká váltunk a hálószobádnak falán amikor felkelsz az ágyból és átgondold hogy mit tettél, onnantól nem vagy már ott nekem ez ugyanúgy jó lesz bánat a tűzbe – vártam hogy ideérj bánat a tűzbe – bármennyi belefér bánom is én hogy honnan jössz hova mész várj, ha jövetek én is!

na végre, na végre, na végre hogy megint felhívtál a kanapédon ülünk de egy órája meg se mozdultál te titokban valami kábító anyagot szereztél mert hogy ha csak rám pillantasz a gangról már rohanok is visszafelé ez még egy viszonylag enyhe tél nekem ez így még pont belefér ha mégis benne vagy én senki én senkivel se cserélnék én az vagyok aki csak arra vár hogy újra meg újra elkapjál ha elkaptál akkor átkarolj a földhöz vágj és fölém hajolj a játék reggelre véget ér de maradj még csak a kedvemért addig ameddig a világ szélén ameddig a takarónk ér ne mond, csak ne mond, csak nem mond hogy ezzel se számoltál mikor eltűntek a ruhák és csak úgy felém fordultál hallod olyanokat mondunk hogy vonzza egymást az ellentét meg hogy ha a szerelemben nincs a kártyában lehet még szerencsénk ez egy teljesen kiürült tér de nekem mindennél többet ér ha mégis benne vagy én senki én senkivel se cserélnék én az vagyok aki csak arra vár hogy újra meg újra elkapjál ha elkaptál akkor átkarolj a földhöz vágj és fölém hajolj a játék reggelre véget ér de maradj még csak a kedvemért addig ameddig a világ szélén ameddig a takarónk ér rap: szeretem az elejét és imádom a végét ha működne a kocsim nem a cipőmet nézném itt a megállóban hanem szélsebesen gurulok a lányhoz hogy szerelmes legyen biztos vagyok benne hogy este a teste majd enyém lesz megint és én elveszek benne a szeme a szája az intelligenciája ő a királynőm és én a királya biztos voltam benne, hogy egyszer megjön a buszom jobbról és balról is éreztem hogy szétnyom egy barom de hát kit érdekel, ha a szájában olvadok majd újra el én az vagyok aki csak arra vár...

felébredek arra, hogy a konyhában sem talállak hazaérek, látom lelakatolva az ágyad és egy üzenetet látok a falra akasztatott képen hogy átjutottál a felhők mögé a sötétségben ez van a sivatagban tudom ez van hajnalban a sivatagban egy vágás és vissza a szánalmas kétezredik évbe ott álltál a sarkon és belenevettél a télbe nem kellett sok, csupán egy jó szó és eljöttél csak táncolt a hópelyhekkel a tavaszi szél ez van a sivatagban tudom ez van hajnalban a sivatagban ez van a sivatagban a szívem itt van megdobban a sivatagban még áll ez a ház, de az udvarában kinőtt egy új hely ide ha betér egy idegen itt összejön egy bennszülöttel te meg csak közeledsz ahogyan szaladok szembe az idővel sohase voltam így sohase leszek még egy ilyen nővel ez van a sivatagban tudom ez van hajnalban a sivatagban ez van a sivatagban a szívem itt van megdobban

az ember és a macska az ablak előtt állnak szürke esőcseppek peregnek az üvegen az ember és a macska mentőkocsira várnak az embernek szegénynek a feje nagyon beteg jön a doktor, a doktor jön erdőkön-mezőkön át hozza gyógyító porait és vigasztaló szavát az ember és a macska ha beveszik azt a port elmúlik a bánat és véget ér a gond! az ember és a macska vetett ágyon ülnek a szürke plafont nézik a padláson lakat az ember és a macska esténként repülnek de az álom nem egy jóslat – nem ad szárnyakat de jön a doktor, a doktor jön erdőkön-mezőkön át hozza gyógyító porait és vigasztaló szavát az ember és a macska ha beveszik azt a port elmúlik a bánat és véget ér a gond! hát hol vagy, hol vagy, hol vagy, hol vagy fehér autó? a vécében az ember felordít és forog de süketek a falak a csövek dagadó vénák a víztartály egy szív, olyan örülten dobog de jön a doktor, a doktor jön erdőkön-mezőkön át hozza gyógyító porait és vigasztaló szavát az ember és a macska ha beveszik azt a port elmúlik a bánat és véget ér a gond!

fogjuk fel úgy, hogy nincsen más csak egy szombat délutáni kirándulás dimbes-dombos indián nyár fogjuk fel úgy, ez így marad szép itt valaha annyi minden történt valaha annyi minden várt elállod előlem a napot én meg kitakarok minden mást és rád hagyom a pillanatot, rád, hogy újra lásd hogy újra várd itt valaha véres harcok dúltak ágyúgolyók az árokba hulltak aki túlélte elmenekült mi meg itt ülünk ugyanezen a helyen a fűben játszunk egy pikniken fölém hajolsz maradj pont jó elállod előlem a napot én meg kitakarok minden mást és rád hagyom a pillanatot, rád, hogy újra lásd hogy újra várd fogjuk fel úgy, hogy nincsen más csak egy szombat délutáni kirándulás dimbes-dombos indián nyár fogjuk fel úgy, ez így marad szép itt valaha annyi minden történt valaha annyi minden várt elállod előlem a napot én meg kitakarok minden mást és rád hagyom a pillanatot, rád, hogy újra lásd fölém hajolsz maradj pont jó elállod előlem a napot én meg kitakarok minden mást és rád hagyom a pillanatot, rád, hogy újra lásd ahogy felperzselte a tűz ahogy széjjelhordta a szél ahogy betemette a fű ez a védtelen rét

képzelj ide egy várost ahol olyan színesek a tűzfalak nem kell belépő a mennyországba járdán táncol aki kinn marad és képzelj ide egy embert aki melletted a vadonban él aki átvisz az összes határon a világ végéig is elkísér nincsen más csak a relativitás – relativitással tele van a ház nincsen más csak a relativitás – relativitással forog a világ nincsen más csak a relativitás – relativitással tele van a ház nincsen más csak a relativitás – relativitással forog a világ képzelj ide egy kertet a kapuja tárva nyitva maradt amit elvesztettél gyerekkorodban itt majd újra eléd szalad és képzelj ide egy partot amit még nem nőtt be a szemét akik túlélték azok összegyűlnek itt és elmesélik a mesét nincsen más csak a relativitás – relativitással tele van a ház nincsen más csak a relativitás – relativitással forog a világ nincsen más csak a relativitás – relativitással tele van a ház nincsen más csak a relativitás – relativitással forog a világ nincsen más – csak a relativitás nem volt más – csak a relativitás és nem lesz más – csak a relativitás és így lesz jó – ez a relativitás nézd két majom fenn maradt az ágon és lógnak le – ez a relativitás és én elhiszek bármit, ha látom próbáld ki – ez a relativitás odafutok előre én is, ha jól szól de már nem kell – ez a relativitás kaptam már eleget a rosszból a jóból és várok rád – ez a relativitás és én el akarom hinni a súgod hogy nem volt más – ez a relativitás a végén fájt, mégis annyira szép volt nincsen más – csak a relativitás nem volt más – csak a relativitás és nem lesz más – csak a relativitás